UCCU ALAPÍTVÁNY
Emberi jogok világnapja
Az EMBERI JOGOK VILÁGNAPJA (december 10.) alkalmából indítunk egy kampányt, amely felhívja a figyelmet a romák kisebbségi és emberi jogi érvényesülésének fontosságára. A kampány keretében szakmailag elismert roma közéleti szereplőket kértünk meg arra, hogy osszák meg véleményüket, szakmai tapasztalatukat az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1-1 cikkéhez kapcsolódóan a romák társadalmi szerepéről, helyzetéről.
2023. december 1.
Elsőként Daróczi Ágnes a Romano Instituto igazgatója reflektált a 27. cikkre.
„Így, az EMBERI JOGOK NAPJÁN is nekem az jut eszembe, mennyire nem érvényesülnek a mi kisebbségi és emberi jogaink. 1971-ben Kemény István kutatása szerint mintegy 21% -a a hazai romáknak még beszélte a nyelvünket, a romanit – az közel százezer ember volt! Manapság mindössze 8%-unk bírja még anyanyelvünket. Jó, ha ötvenezren vagyunk még…
De hogyan is őrizhetnénk meg a felgyorsult világban, amikor nincsenek intézményeink, nincsen kiadónk, újságjaink, kulturális központunk, de még csak egy árva múzeumunk se…
Hogyan férünk mi hozzá az otthonhoz kötődő értékeinkhez, a kisebbségünket új megvilágításba helyező művészetünkhöz ezek híján? Pedig erre elengedhetetlenül szükségünk van! Hogy a levegővétel természetességével élhessük meg kettős kötődésünket: a magyarságunkat és a romaságunkat egyaránt. Hogy büszkén, emelt fővel törődhessünk az igazán fontos dolgokkal: hogyan tudunk legjobban hasznára válni a családunknak, a hazánknak és az embereknek…
No, ezért kell küzdenünk annyi elfecsérelt év után ma is, még mindig: hogy ne tekinthessenek bennünket másodrendű állampolgárnak!”
2023. december 2.
Emberi jogi kampányunk második napján Orsós János, a Dr. Ámbédkar Iskola igazgatója gondolatait olvashatjátok az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 26. cikke kapcsán.
1. pont
„Hazánkban az alapfokú oktatáshoz jutás is szelektív, a roma gyerekek általában a nekik kijelölt iskolákban tanulnak, szegregáltan. Az országszerte általános pedagógushiány a szegregátumokban hatványozódik. Az elkülönített iskolákból kikerülő fiatalok nem jutnak el az érettségiig, egyetemig főleg nem! Három és fél évtizeddel az úgynevezett rendszerváltás után legfőbb ideje, hogy a gimnáziumok és egyetemek kinyissák kapuikat a roma fiatalok előtt. Amerikában épp ennyi idő telt el Martin Luther King küzdelme és a fekete bőrű Obama elnökké választása között. Indiában feleennyi idő is elég volt ahhoz, hogy a kasztrendszer kitaszítottjai bebocsájtást nyerjenek a közép és felsőfokú iskolákba.
2. pont
Hazánk iskoláiban nem lehet érdemi tudást szerezni hazánk legnagyobb kisebbségéről, a cigányságról az iskolai tanagyagban. A több mint 600 éve itt élő romákról nincs szó, arról végképp nincs, hogy a nemzet része lenne a roma lakosság. A hazai iskolákban sem magyar sem roma gyerek nem tanulhat a romák történelméről, kultúrájáról. A tananyagban fellelhető néhány utalás nem jelenik meg számon kérhető tudásként. Mikor fogják az iskolák a cigányságot a magyar nemzet részének tekinteni?
3. pont
A rendszerváltás egyik vívmánya a szabad iskolaválasztás volt, ez azonban kizárólag a fehérek privilégiuma. A roma gyerekeknek a számukra kijelölt iskolákban kell tanulniuk. Egyre több a szegregált iskola, elkülönített tanulócsoport országszerte. Ezek elzárják a roma gyerekek elől a minőségi oktatás útját.”
2023. december 3.
Emberi jogi kampányunk 3. napján Dr. Gulyás Klára, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia adjunktusa fontos gondolatait olvashatjátok az Emberi Jogok Nyilatkozatának 7. cikke kapcsán.
„Az ENSZ által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát a második világháború szörnyűségei inspirálták. A második világháború alatt végrehajtott holokauszt hierarchiát állított fel az emberi közösségek között, s a hierarchia „alján” szereplő csoportokat –a zsidókat és a roma/cigány közösségeket – számos joguktól megfosztott. A holokauszt az európai népirtások kontextusában értelmezhető és nem vonható párhuzamba egy napjainkban keletkezett jogsérelemmel. Azonban a holokauszt emlékezetének ébrentartása és a második világháború után íródott Nyilatkozat alkalmas arra, hogy felhívja figyelmünket: bármilyen törvény előtti megkülönböztetésre szakmai és morális kötelezettségünk NEM-et mondani. A Nyilatkozat megszületése után 75 évvel az európai jogszabályi környezet – a magyarországi is – érvényesíti a törvény előtti egyenlőség elvét.
Ugyanakkor a mélyszegénységben élők – akik körében felülreprezentáltak a roma/cigány közösségek – élethelyzetükből adódóan számos lehetőségből kizáródnak, többek között az egyenlő esélyű információ hozzáférésének lehetőségéből. Jómagam azt gondolom, hogy a törvény előtti egyenlőség elvének mindenkori és megkülönböztetés nélküli érvényesítése mellett kiemelt jelentőségű, hogy az ezen jogokhoz kapcsolódó információkhoz való hozzáférés is biztosított legyen. Ugyanis egy jogsérelem esetén csak az információ birtokában kérhetjük a törvény előtti egyenlőség elvének biztosítását. Egyetemi oktatói tevékenységem során nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a vonatkozó kurzusaim alkalmával felhívjam a leendő szociális szakemberek figyelmét az információs szegénység jelenségére. Kiemelt jelentőséggel bír, hogy szakemberként választ tudjanak adni az erre vonatkozó kérdésekre és saját lehetőségeik és eszközeik szerint elősegítsék az információ áramlását azok körében, akik ahhoz nem férnek hozzá.”
2023. december 4.
Negyedik napja tart emberi jogi kampányunk. Ma Tamás Attila, roma aktivista gondolatait osztjuk meg veletek, amit az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 17. cikkéhez írt.
„Otthont, szerelmet, hazát” – Horváth Gyula.
„Néha úgy gondolunk az otthonra, mint valami elvont fogalomra, ám az otthon több jelentéssel is bír. Isten azt mondta Noénak és fiainak, hogy sokasodjatok, ám ahhoz, hogy e parancsolat érvényesülni tudjon, sok „feltételnek” kell teljesülnie. Kell az otthon, kell a szerelem, és nem utolsó sorban, kell egy haza. Egy olyan haza, ahol minden személy számára biztosított minden olyan feltétel, hogy saját otthonnal tudjon rendelkezni, amely élete végéig biztonságot nyújthat családja számára.
A mában, ha valaki otthon nélkül marad, az kirekesztetté válik saját hazájában. Mindez pedig azokat a közösségeket sújtja leginkább, akik a legszegényebbek.
A „haza” kötelezettségeket és jogokat ír elő minden állampolgár számára, és a mindenkori hatalom felé is – a társadalmi szerződés erről is szól. Az elmúlt évtizedekben ennek ellenére mégis azt tapasztaltam, hogy a politikai diskurzusokban inkább az állampolgárok felé megfogalmazott kötelezettségek kerülnek hangsúlyba, mintsem a mindenkori állam felé előírt kötelezettségek.
Igaza van Iványi Gábornak: haza ott van, ahol otthon is van.”
2023. december 5.
Emberi jogi kampányunk 5. napján Oláh Józsefet , a Méltóságot a Romáknak Mozgalom alapítóját, szociális munkást, leendő antropológust kértük fel, hogy ossza meg velünk gondolatait az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 23. cikke kapcsán.
„A foglalkoztatottság kérdése a roma közösségek egyik legkardinálisabb kérdése.
A romák jellemzően a másodlagos munkaerőpiacon (közmunkák, közhasznú munkák), az építőiparban, és az ipari parkok elsődleges munkaerő piaci környezetében vannak jelen.
Már akik kevésbé mobilizáltak, mert a többiek már a nemzetközi munkaerőpiacon tudnak boldogulni.
Meggyőződésem, hogy az ország és a társadalom legnagyobb kihívását a közeli jövőben a vendégmunkások alkalmazása jelenti, amely súlyos szociális és foglalkoztatási válságot, és krízishelyzeteket fog generálni.
Mint a rendszerváltás idején, most is a mobilizálatlan és képzetlen cigányok lesznek ennek a jelenségnek a legfőbb vesztesei.
Ők fogják elsőnek elveszíteni a munkahelyeket, vagy a vendégmunkások miatt befagyasztható bért elfogadni, amely további adósságspirált generál az amúgy is kiszámíthatatlan és bizonytalan rezsi- és infláció válság időszakában.”
2023. december 6.
Emberi jogi kampányunk hatodik napján Kerekes-Jónás Tímea, egészségügyi szakember, szociálpolitikus elemzését olvashatjátok a romák egészségügyi helyzetéről. Köszönjük, hogy elfogadta felkérésünket és megosztotta velünk gondolatait az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 25/1. cikke kapcsán.
„Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megfogalmazása szerint „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jól-lét állapota, és nem csak a betegség vagy fogyatékosság hiánya”.
Magyarország Alaptörvénye szerint minden embernek joga van a teljes testi-lelki egészséghez, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben az alapelvek között szerepel az egyenlő hozzáférés elve.
Ezzel szemben a különböző vizsgálatok Európában, ezen belül Magyarországon is rámutatnak arra, hogy a roma lakosság egészségi állapota lényegesen kedvezőtlenebb, várható élettartamuk 10 évvel rövidebb az átlag populációhoz képest.
A romákat – rossz egészségügyi állapotuk miatt – Európa egyik legsérülékenyebb társadalmi csoportjának tartják.
A hazai és nemzetközi kutatások szerint a roma lakosság körében az egészségkárosodások nagy része a szegénységgel, a rossz szociális helyzettel hozható összefüggésbe (lakhatás, foglalkoztatás, egészségügyi ellátás, oktatás).
Elsősorban a betegségek tekintetében a leggyakoribb halálokok közé tartozik a szív- és érrendszeri, valamint a májbetegségek. Jellemzőek még a pszichés eredetű megbetegedések is, mint például a depresszió, ami a romák 75 %-át érinti.
A romák – legrosszabb helyzetben a szegregált telepeken élők vannak – kedvezőtlen egészségi állapotához nagymértékben hozzájárul az egészségtelen lakhatási viszonyok, illetve az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya.
A területi szegregáció az egészségügyi ellátáshoz, a kisgyermek gondozáshoz, az oktatáshoz, az alapvető szolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés nagymértékben befolyásolja az életminőséget.
Nemzedékről nemzedékre öröklődik a szegénység, amely súlyosan determinálja a romák fizikai és mentális egészségi állapotát.
Azon kell dolgoznunk, hogy leküzdjük a területi egyenlőtlenségeket, ezzel is biztosítva a szolgáltatásokhoz való hozzáférést.
Véleményem szerint fontos lépést jelenthetne a roma népesség élethelyeztének javítása érdekében a rendszeres szűrővizsgálatok biztosítása (vércukormérés, látás és hallás vizsgálat, vérnyomás mérés és pulzus mérés, fogászat), szűrőbuszok segítségével, valamint preventív megelőző tevékenységek az elmaradott térségekben. Elengedhetetlennek tartom még az egészségügyi dolgozók érzékenyítését, nyitottságát, empátiáját a roma emberek irányába.”
2023. december 7.
Emberi jogi kampányunk hetedik napján Varga Erika, a Romani Design alapítója, művészeti vezetője, aktivista designer osztotta meg velünk gondolatait az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 25/2. cikke kapcsán az anyaság és a gyerekkor megbecsültségéről.
„Egy társadalom jólétéről és lehetséges építhető jövőjéről, mostani és elvárható értékrendjéről mindent elmond, ahogyan az anyaságot tiszteli, megbecsüli, ünnepli és ahogy a gyermekek jogaival bánik, ahogy gyermekeiről gondoskodik.
Amennyire a gyerekek álmai megvalósulnak csakis annyira álmodhat nagyot egy ország önmagáról és építhet valódi társadalmi jólétet.
A roma gyerekek jogai születésük pillanatától sérül, hiszen elválaszthatóak a szüleiktől, az egész gyermekkoruk nélkülözésben telhet, elvehetik tőlük az esélyt a megfelelő minőségű alap oktatáshoz, elvehetik a jogot a szabad iskola- és pályaválasztáshoz.
Anyát és gyermekét megilleti – a törvénybe is foglalt – védelem és gondoskodás a gazdasági -, nemi kizsákmányolás, az erőszak és bántalmazás minden formája ellen.
Mégis számtalan édesanya és számtalan gyermek éli át ezeket a kínokat és veszteségeket, megaláztatásokat, diszkriminációt és mondd le minden álomról és minden reményről és fogadja el jövő nélküli, emberhez nem méltó sorsát, mert magára hagyta őt saját családja és/vagy saját közössége és/vagy saját szülőhazája és/vagy saját állama.”
2023. december 8.
Emberi jogi kampányunk mai napján Mohácsi Viktóriát, az Európa Parlament volt képviselőjét, jogvédőt, az emberi jogok védelmezőjét kértük fel, hogy ossza meg velünk gondolatait az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1-2. cikke kapcsán.
„Az Emberi Jogok Világnapján és minden nap:
Bánj mindenkivel úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled is bánjanak!
Segíts az embereknek harcok helyett elfogadni a társadalmi változásokat!
Tiszteld az emberek közötti különbségeket, ahelyett hogy egységesíteni próbálnád őket!
Légy tudatában, hogy az emberek különböző bőrszínei önmagukban okot adnak ember jogi visszaélésre.
Légy tudatában, hogy különböző embereknek különböző identitásuk van, amik nem egyértelműen megállapíthatók, még akkor sem ha a bőrszínük egyforma.
Az identitás sosem egy kész állapot, formálódása egy véget nem érő folyamat.
Az identitások semmibevétele a szélsőségesek által elkövetett gyűlölet-bűncselekményekhez vezethet.
A gyűlölet-bűncselekmény olyan bűncselekmény, melynek indoka a társadalom egy csoportjával szembeni intolerancia.
Büszkének kell lennünk arra, akik vagyunk, és hogy mindannyian egyedi alkotásai vagyunk a természetnek.”
2023. december 9.
Holnap ünnepeljük az Emberi jogok világnapját. A 9. napja tartó kampányunk utolsó felkért roma szakértője Szénási Szilvia, alapítványunk elnöke. Szilvi az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 19. cikkére reflektált, olvassátok gondolatait!
„Semmit rólunk nélkülünk!
Nem beszélhetünk hiteles roma reprezentációról, egy olyan környezetben, ahol a roma szereplők szinte teljesen ki vannak zárva ennek megalkotásából minden szinten! A valós roma reprezentáció megteremtése roma emberek bevonása nélkül nem tud megvalósulni. Ehhez alapvetően a legszükségesebb két dolog, elsősorban a politikai akarat másodsorban aktív bevonása hozzáértő roma szakembereknek a média, kulturális, identitás, politikai reprezentációig, vagyis az az élet minden területén.
Nézzük például a roma civil szereplőket, akik évtizedek óta dolgoznak, a romák emancipációjának megteremtéséért. Ezek a civilek olyan tevékenységeket látnak el, amelyek sokszor közfeladatok lennének; alacsony költségvetéssel de minőségi szakmai munkával járulnak hozzá – igaz csak mikro szinten -, a roma reprezentáció megteremtéséhez. Ám ezek szakpolitikai szinteken nem jelennek meg. A civil szervezetekben hatalmas erő van, oktatási, kulturális területen ezek hamar látványos eredményeket hoznak, hiszen a tudás és hiteles szakmai tapasztalat csatornázható lenne.
A rendszerszintű rasszizmust mi romák nap mint nap érezzük a bőrünkön. Ám a romák kulturális elismerésének hiánya, az előítéletességnek az a formája, amely – kevésbé direkt módon – de mégis tudatosan ellehetetleníti a roma emberek kulturális önazonosságát akár a politikai érdekképviselet, akár a szakpolitikai intézkedések terén. A romák kulturális elismerésének politikája 30 éve megragadt az ígérgetés szintjén. Én azt gondolom, hogy a roma kultúra, oktatás és művészet területén rendelkezünk elkötelezett, szakmailag feddhetetlen, hiteles szakemberekkel, akik a roma művészetet, kultúrát és identitást hozzáférhetővé teszik mindenki számára. Amíg a romák nem válnak aktív, meghatározó szereplőkké a roma reprezentáció különböző szintjein, csak ismételgetjük magunkat!
Ebben mindannyiunknak van felelőssége, romáknak és nem romáknak egyaránt!”
A projekt az ERIAC (European Roma Institute for Arts and Culture) támogatásával jött létre.
UCCU ALAPÍTVÁNY
